7. Őszintén

Nyílt levél Tőlem Neked!
Kedves ..........! (Itt a megszólítás helye)

Úgy érzem muszáj leírnom ami nyomaszt, mivel enni sem tudok a gyomromban kavargó érzések sokasága miatt. Mikor találkoztunk még nem sejthettem mekkora élmény lesz Téged megismerni közelebbről, bár már akkor is tudtam, hogy több van benned, mint gondolnám. Mindenekelőtt leírnám mit is éreztem és érzek a mai napig.
Kezdjük is a leginkább szembetűnő dologgal. Gyönyörű mélybarna szemeid teljesen elvarázsolnak, az örökkévaló zuhanás kellemes érzésének émelyítő kavalkádja. Mintha sosem érne véget. Mosolyogsz, nevetsz pár viccen és a szívem hirtelen kettőt ver egy helyett. Aztán újra és újra felnevetsz egy-egy szakállas poén hallatán. Szorító érzés mintha valaki megmarkolta volna a szívem és egyre inkább érezné a késztetést, hogy összetörje, miközben egyre hevesebben próbál szabadulni a szorításból, majd mintha hirtelen elengedne a kéz és hatalmasat dobban. Leírhatatlan érzés mikor láthatlak mosolyogni, nevetni. Hát még ha megérintesz. Egyszerű érintés a vállamon, de nálam már ez is mámorító. Ölelésed selyem a testemen , sosem akarom levetni. Az érzékek mámora még most sem ér véget, hiszen illatodat is érezhetem. Mindenkinek megvan az az illat, ami teljesen megvadítja, vagy épp ellazítja, néha boldoggá teszi és emlékeket ébreszt. Számomra az illatod mindezek keveréke.Teljesen megőrjít, megnyugtat, felemel és boldoggá tesz megannyi kellemes emléket ébresztve bennem. Egyszerre futkos testemben a forróság és a hirtelen lehűlés érzése.
Szavaid menedékek számomra. Menedék, hisz jelenlétedet igazolják. Legyen bármilyen jellegtelen is a téma hangod zene füleimnek. Ha a közeledben vagyok teljesen gyengének érzem magam, belül reszketek és mosolygok. Mintha ezer és ezer virág nyílna ki lelkem mezején.
Érzékeny lélek vagyok, talán túlzottan is, ezért elnézést kérek. Nehezen szabadulok a függőségeimtől és számomra teljes valód olyan mintha valami drog lennél. Nem mondom, hogy lehetetlen nélküled lenni, de egyszerűen vágyom azt az érzést, amit tőled kapok.
Fontos vagy nekem, bár tudom, hogy nem igazán fogod nekem elmondani a benned rejlő titkokat. Megértem, mégis titkon remélem, hogy lehetek annyira fontos neked. Hiszen számomra te vagy a legfontosabb, a legfőbb örömforrás.
Boldoggá szeretnélek tenni. Igyekszem, minden erőmmel azon vagyok, hogy megmutassam, azt szeretném, ha a másik feled lehetnék, akivel egésznek tudod érezni magad. Sajnálom, ha bármit elrontok. Melletted úgy érzem magam, mint egy kislány, aki mindennek örül, minden csoda, ami történik és minden erejével bizonyítani akarná, hogy igen ő is valaki.
Megbántottalak. Elkeserítettelek. Tudom. Végtelenül mardosó érzés ez számomra. Heves vagyok. Túlzottan is hevesek az érzelmeim. Mondtam, hogy nem könnyű velem, viszont veled sem az.
Mindennél jobban számítasz és a jelenlegi helyzetben kicsit úgy érzem az a bizonyos zuhanás... véget ért. Mintha becsapódtam volna a földbe és nem lenne értelme felkelni.
Nem tudom hogyan tudnék eléggé bocsánatot kérni, hogyan mondhatnám el, hogy szeretlek anélkül, hogy kisajátítanálak. Hogyan érhetnélek el.
Egy szó mint száz... Sajnálom, sajnálok mindent amivel megbánthattalak, hidd el nem volt szándékos.
Te vagy lelkem legféltettebb kincse <3