A szülők, barátok, vagy akár a társadalom hajlamos azt gondolni, hogy beleszólhat az egyén életébe, irányíthatja azt. Ne engedd!
A párkapcsolat egy igencsak törékeny dolog sok áldozattal, lemondással, még több odafigyeléssel, tettekkel, törődéssel és szeretettel a másik felé. Sokan tévesen azt gondolják, hogy a kapcsolat kialakul és onnantól minden megy a maga útján. Bizonyos mértékig igen, de tettek nélkül elhalványul.
Nem beleszólni akarok most, hanem elmondani, hogy a saját kapcsolatotokat bizony
TI MAGATOK alakítjátok és tartjátok rendben. Pár behatás van amiknek megvan a maga előnye, de több hátránya is, ha nem úgy kezelitek ezeket, ahogy kellene.
Persze adódnak problémák, mikor a lány édesanyjához fordul tanácsért, a fiú szintén a szüleihez, vagy épp az anyós / após a legmegfelelőbb, ha nem tudjuk kezelni partnerünk indulatait. Hiszen ki ismerhetné jobban az embert, mint a saját szülei? Gondolnánk, de sok esetben helytelen megközelítés ez. Akad ugyan alkalom mikor tényleg szükséges, de nem az olyan "intimebb" témákban, mint a kapcsolat jövője, miértje és hogyan továbbja. Ezeket meg kell tanulni egymás közt rendezni, megbeszélni. Igen, szüleink is valahogy együtt maradtak, de ami nekik jó, nem biztos, hogy a ti kapcsolatotokban is megállja a helyét. Épp ezért ezeket a dolgokat véletlenül se mások mondandója alapján döntsétek el. Ennek oka, hogy a szülők hajlamosak elfogultan viselkedni a gyerekkel, még akkor is, ha az már a harmincas évei felé közeledik.
Nem azt mondom, hogy a barátok véleménye nem számít, de nem mindig helyes. Ezt bővebbek kifejteni felesleges lenne, hisz az indok szintén az elfogultság, illetve tudat alatti irigység lehet. Erről szintén annyit, hogy nem biztos, hogy jó nektek az, ami nekik jó. Hogyan tudhatják jobban mi a jó nektek, mint ti magatok? Persze bizonyos alkalmakkor jól esik egy közeli barát vállán kisírni magunkat, ha a dolgok rosszra fordulnak, viszont ne feledjétek normálisan lekommunikálni ezt a partneretekkel sem.
A legfőbb formája annak, hogy befolyásolva érezzük magunkat. Sokan a privát életükbe is beengedik a társadalmi elvárásokat. Nem tudnak feloldódni párjuk közelében sem, mintha csak a falnak is füle lenne és megvető pillantásokat vetne rájuk. Ez nem igaz. A legfontosabb, hogy ismerjétek egymást, egymás vágyait, terveit, gondjait és együtt próbáljatok gondolkodni. A kapcsolat a tiétek és rajtatok múlik milyen lesz, hogy miként szeretnétek megélni, meddig kell hogy tartson és mennyi éri meg nektek az egészből. A kapcsolat résztvevői ti vagytok és nem más.
Sok esetben az emberek úgy érzik alá kell vetniük magukat párjuk akaratának annak érdekében, hogy minden rendben mehessen. Más esetben nem alávetettséget éreznek, sokkal inkább annyira szeretik párjukat, hogy önként mondanak le a saját igényeikről egy harmonikus kapcsolat jegyében. Ezen esetben miért is vagytok ketten? Rólatok szól, nem róla, nem rólad. Egy kapcsolat két ember közös útja. Egymást segítve leélni egy olyan életet, vagy épp időszakot az életből, ahogy az mindkettőtöknek megfelel. Persze mindig van lemondás egyik vagy másik fél részéről, de ti közösen döntsétek el, hogy mi az, ami még belefér. A párodat te választod, ti közösen döntötök úgy, hogy együtt akarjátok folytatni, hát döntsetek együtt mindenben, ami hatással lehet magára a kapcsolatra.
Remélem tetszett és hasznos volt a posztom.
Veletek fordult már elő valami a fentebb írtakból? Válaszotokat írjátok meg kommentben! Köszönöm, hogy elolvastad!
Képek forrása: Google
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése